Kisbér felől érkezve a főút felől is jól látható a 105 présházból álló pincesor, mely a környéken egyedülálló módon három dülőből álló, utcaszerű elrendezésben épült. A présházak a harmadik dűlő mindkét oldalán állnak, míg a másik kettőnek inkább egy-egy oldalát építették be. A legtöbb pinceház az 1920-as években épült, de találhatunk köztük az 1800-as évek végén épülőt éppúgy, mint olyat, amit a közelmúltban fejeztek be. Ete község az Ászár – Neszmélyi borvidékhez tartozik és híres száraz fehérboráról. A nagy filoxéria járványig elsősorban ezerjófajta szőlő termesztése volt itt jellemző, mikor is a járvány a kötött talajon elpusztította az ültetvényeket, ezért más falukörnyéki elsősorban homokos talajokat kerestek a szőlőtelepítésre (Ácsi út, Páskom, Rekettye). Később nemes szőlőfajtákkal újra betelepítették a temetői szőlőket, és a főként kordonos szőlők azóta is bőséggel teremnek. A jó minőségű borokat sok szőlősgazda értékesíti. Boraikat az évente megrendezésre kerülő helyi Borversenyen is bemutatják. Az etei emberek büszkék boraikra, a szőlőtermelésnek igazi hagyománya van a faluban. Ezt mutatja a szüreti felvonulás máig élő szokása is. Szeptember végén – október elején, attól függően, hogy mikor zajlik le a szüret a faluban, tradíció a szüreti felvonulás, amely az idők folyamán alig változott. Szombat délután szokták a fiatalok rendezni és a felvonulás után pedig bált tartanak. A felvonulást a dobos,/kikiáltó/ kisbíró kezdi kétkerekű laktikán, legtöbbször ez csacsifogat. Kidobolja és kihirdeti a szüreti mulatság időpontját. Őt követi a díszes hintón a falubíró a bírónéval (általában jegyespár), majd a pusztabíró és pusztabíróné (komolyabb kapcsolatban lévők). Lovas szekér, ökrös szekér magyar ruhás lányokkal, akik énekelnek. Ezután következik a pincér szekér, középen nagy boroshordó, amit a legények, lányok körül ülnek, és a kapott bort ebbe a hordóba öntik, és énekelnek. Következnek a „cigányok”, sátoros, ekhós szekérrel, sok kormos gyerekkel. A gyerekek aprópénzt kéregettek, s aki nem adott, bekormozták. A kocsi dülöngélt, egyik árokparttól a másikig. A „cigány család” a felismerhetetlenségig el volt változtatva. A szekerek között és mellett lovasok kísérik a felvonulókat hangos ostorpattogtatás közepette. A falubeliek borral, pogácsával és szőlővel várják a menetet, akik ott állnak meg, ahol megkínálják őket. A felvonulást a szüreti mulatság követi. Ez alkalommal szőlővesszővel és szőlőfürtökkel szépen feldíszítik a kultúrt. Régen az a szokás járta, hogy aki lopott a szőlőfürtökből és a csősz elfogta azzal azt duplán megfizetették.
A helyi szőlősgazdák fáradhatatlanul igyekeznek bekapcsolódni a borturizmus országos vérkeringésébe. Ezt mutatja az etei Borbaráti Kör létrejötte, valamint nagy reményre ad okot az immáron kétszer is megrendezésre kerülő májusi Etei Borünnep sikere, ahol a pincelátogatáson és borkóstoláson kívül számos program és fellépő szórakoztatta a nagyérdeműt.
