Ete Község

Ete Komárom-Esztergom megye nyugati felének középtáján, a 13. számú főút (Komárom-Kisbér) mellett, Kisbértől 6 km-re, az M1-es autópályától 16 km-re helyezkedik el. A község a Bársonyos dombvidék határán, a Súr-Bakonyalja kistáj Igmánd-kisbéri medencéjének patakvölgyekkel tagolt, hullámos síkságán fekszik. Átlagos tengerszint feletti magassága 170 méter, a község összterülete 2062 Ha, ebből belterület ca.100 Ha.
A térség folyó- és állóvizekben szegény, egyetlen felszíni vize a mesterségesen kialakított halastó. Néhány évtizeddel ezelőtt még létezett a falu határában lévő kis területű természetes vízfelszín, a Varga-tó, de az idő múlásával kiszáradt, fokozatosan feltöltődött. A falu különleges természeti értéke a közeli Tagos-erdőben található ősgyep, melynek jellegzetes növénye az árvalányhaj és a szép virágú, tavasszal virító leánykökörcsin. Ete természeti adottságai, kiváló termőtalaja jó feltételeket biztosítanak a földműveléshez, szőlőtermesztéshez és állattenyésztéshez.
A községben egy főutca és öt mellékutca van. Szerkezetét tekintve tipikus „zsákfalu”. Jellegzetesség a faluközpontban található Y alakú elágazás és buszforduló (lásd Ete térkép). A lakóházak jellegzetes falusias település jegyeit hordozzák magukon. Az 1980-as évekig az utcára merőleges általában nyitott tornáccal rendelkező lakóépületek és a mögöttük sorakozó számos melléképület uralták a falu képét, de a későbbi építkezési hullám következtében ma már zömében a manzárdtetős „kockaházak” valamint a modernebb stílusú építkezés a jellemző.
A község népessége a legfrissebb adatok alapján (2018. január) 621 fő, mely az elmúlt évtizedek rohamos csökkenése után (a falu lakossága az elmúlt közel 50 esztendőben a felére csökkent) stagnálást mutat. Demográfiai összetételét tekintve a falu homogénnek számít, mind etnikai, mind vallási tekintetben, az itt élők mintegy 70%-a reformátusnak vallja magát, számottevő kisebbség a faluban nem él.

A település környéke már a bronzkorban lakott volt, a régi néphit szerint Attila, hun vezér udvartartásának központja is e helyen állott. Első írásos említése 1250-ben Ethe volt, elnevezésének alapja az Etü személynév volt. Az Árpád-korban jobbágyok, majd királyi hírnökök és csőszök éltek itt, földjeit a hántai prépostság és a visegrádi apátság birtokolta. A törökök megjelenéséig több nemesi család is osztozott rajta, majd 1529-ben a környékbeli településekhez hasonlóan Ete is elpusztult. 1648-tól protestánsokkal népesült be a falu, mely ezt követően rohamos fejlődésnek indult. Egyes elképzelések szerint akár az is lehetséges, hogy egy már kialakult szervezett vallási közösség települt Etére prédikátorral együtt, hisz már a telepítés évében a községben működött református anyaegyház. Az 1710-es pestis járványnak mintegy háromszáz falubeli esett áldozatul, de fejlődése ennek ellenére töretlen maradt. A későbbiekben a falu birtokviszonyai többször változtak (közülük a Zichy család bír a legnagyobb jelentőséggel), de a birtokosok személyétől függetlenül a község két évszázadon át nemesi közbirtokként egészen a 19. század közepéig gyarapodott, fejlődött. A megélhetés fő forrása a mezőgazdaság, a kenyérgabona és takarmánynövények termesztése, az állattartás és a szőlőgazdálkodás volt. Az eteiek az 1930-as években már több mint 4000 holdon gazdálkodtak. A két világháború viszontagságai és tragédiái Etét sem kímélték, de a becsületes munka szeretete, az Istenbe és az összefogásba vetett hit segített az újrakezdésben. A szocializmus gazdaságpolitikája gyökeres változásokat hozott a falu életébe, sokak elveszítették földjeiket, házaikat, gépeiket, majd 1959-ben létre jött a helyi termelőszövetkezet. A rendszerváltás óta a volt szövetkezet ágazatai gazdasági társaságokként működnek, legnagyobb közülük a földműveléssel foglalkozó Ete Agro Kft. illetve az Állért Kft, melynek fő profilja a szarvasmarhatartás. A falu mezőgazdasági jellege a mai napig meghatározó.

Ete címere

A falu címere nagyon jól leképezi a falu fentebb leírt fő sajátosságait. Három fő motívuma: az ekefej, a szőlőtőke és az úrvacsorai kehely. Az ekefej a földművelés jelképe, a szőlőtőke a történetileg méltán híres etei borra utal, míg az úrvacsorai kehely a település lakosságának a református felekezethez való tartozását fejezi ki. A címerpajzs alatt két egymásba fonódó búzakalász található, melynek szárai át vannak kötve nemzeti színű szalaggal. A kalászok az életet adó kenyeret szimbolizálják, a trikolor pedig magyarságunk és összefogásunk örök jelképe. Az 1648-as évszám pedig Ete község újraalapításának éve.

A településen jelenleg egy vegyes csoportos óvoda, valamint alsó tagozatos általános iskola működik egy összevont osztállyal. A faluban egy élelmiszerbolt, egy italbolt és egy postahivatal van, a helyiek gyógyszerellátását heti kétszer gyógyszerfutár biztosítja. A korábbi orvosi rendelő helyén a közeljövőben többfunkciós Egészség-Ház épül, melynek építési munkálatai megkezdődtek, emiatt az orvosi ellátás jelenleg a Művelődési ház erre a célra kialakított helyiségeiben történik. Az utóbbi 10-15 évben többnyire Európai Uniós pályázatok és egyéb támogatások keretein belül számos fejlesztés valósult meg a faluban: megújult a ravatalozó, a parókia, a templom, mely új orgonát is kapott, felújították a Művelődési Házat és a Polgármesteri Hivatalt, mely előtt a korábban elhanyagolt két park helyén térkővel borított, padokkal ellátott, parkosított tér van. Szintén új térkövezés és parkosítás történt a bolt környékén, megújult a buszmegálló, valamint egy az 56-os forradalom és szabadságharc tiszteletére állított emlékmű került kihelyezésre. Hosszú hányattatás után a könyvtár is méltó helyet kapott a Művelődési ház emeletén kialakított két olvasóteremben. A szabadtéri színpadon állapotjavítás történt, valamint elkészült a Tájház és Falumúzeum, melynek udvarán korszerű játszótér került kialakításra. Megvalósult továbbá a csatornarendszer kiépítése, továbbá a település szélén egy új fémhulladékot feldolgozó üzem létesült. A falunak immár van egy szépen kialakított központja, amely alkalmas helyszínül szolgálhat mind a társadalmi, mind a kulturális és közösségi életnek.

I. Intézmények, történelmi emlékek, nevezetességek

1. Iskola és Óvoda

1.1. Óvoda
Az 1978-ban épült óvoda a faluközponttól viszonylag távol található. Az épülethez tartozó bérlakás, amely most üresen áll, az utcafronton helyezkedik el, e mögött található maga az óvoda épülete. A napközi otthonos óvoda épületében egy nagy csoportszoba, egy foglalkoztató szoba, vizesblokk és étkező helyiség, a nemrégiben felújított öltöző, valamint iroda található. Felszereltsége, otthonosan kialakított játszószobái, nagy árnyékos körbekerített udvara nyújtanak a gyermekeknek kellemes időtöltést. Az intézmény jelenleg a Tárkány-Ete Közös Fenntartású Óvoda Napközi Otthonos Tagóvodájaként működik 21 beíratott gyermekkel egy vegyes korosztályú csoportban két óvónővel és egy dadussal.

1.2. Iskola
Szíjj Elemér táblaA Komárom megyei monográfia szerint, az első etei elemi iskolát az 1648-ban megalakuló egyházközség alapította ugyanebben az évben. Az első írásos emlék az iskoláról 1725-ből való. A tanítók a kor híres református kollégiumaiból kerültek Etére, így valószínűsíthető, hogy meglehetősen színvonalas oktatás folyt az etei népiskolában. Az első iskolaépület 1792-ben épült, melyben két pici tanteremben több száz tanulót oktattak. 1892-ben határoztak egy nagyobb, korszerűbb épület létesítéséről, melyben aztán egészen 1972-ig, a jelenlegi iskola felépüléséig tanultak az etei diákok. A mostani alsó tagozatos iskola a régi iskola helyén, a templommal szemben található. Jelenleg a kisbéri Táncsics Mihály Gimnázium Petőfi Sándor Általános Iskolájának Etei telephelyeként működik, 12 diák tanul egy 3 tanulócsoportból álló összevont osztályban két pedagógus irányítása alatt. Az iskolaépület többszöri felújítás, hozzáépítés, külső szigetelő burkolás, nyílászárócsere és világítás-korszerűsítés után viszonylag jó állapotban van. Kettő tágas osztályterem, egy tornaszoba, számítástechnikai szaktanterem és egy nevelői szoba található benne. Szemléltető és oktatást szolgáló eszközökkel viszonylag jól ellátott az intézmény. A faluban az iskola és az óvoda támogatására 2013-ban létrejött a Szijj Elemér Emlékalapítvány, mely névadásával a falu legendás tanítójának és helytörténészének állít emléket. Az alapítvány Elemér tanító bácsi pedagógusi munkásságának, a falu életében betöltött „lámpás”szerepének méltatása mellett, az ő szellemiségének megfelelően, az oktatással-neveléssel, összefüggő minden olyan célt, tevékenységet támogatni kíván, ami a felnövekvő nemzedékeket segíti iskoláztatásuk idején. Az alapítvány jóvoltából az iskola utcai homlokzatára egy emléktábla került.

2. Polgármesteri Hivatal, Művelődési Ház és Szabadtéri színpad

A templom mellett a főutcán található a felújított Polgármesteri Hivatal és a Művelődési ház. A közös udvarral rendelkező épületegyüttes a mögötte lévő Szabadtéri színpaddal, valamint a falumúzeumnak helyet adó Tájházzal szerves egészet alkotva, a falu szívének is tekinthető, itt kerül megrendezésre szinte minden társadalmi, kulturális és közösségi esemény.

2.1. Polgármesteri Hivatal
A viszonylag kis alapterületű épület eredetileg lakóháznak készült az 1950-es években. Tárgyalóterme egyben a falu házasságkötő-terme is, mellette három kisebb irodahelység szolgál a hivatali ügyek intézésére.

2.2. Művelődési Ház
A művelődési házat 1920-ban építették újjá. Előtte az 1892-ben két tantermesre bővült református népiskola és óvoda, továbbá egy tanítólakás kapott helyet az épületben. Az iskolák államosításával egyidőben az egyházat megfosztották ingatlanjaitól, így az épület állami tulajdonba került és Kultúrotthonként működött tovább. Később az addig is színielőadások, közösségi programok helyszínéül szolgáló épülethez toldással megépítették a szintben kiemelkedő színpadot és a tanítólakást klubhelyiséggé illetve könyvtárrá alakították. Egy újabb felújítás során mozi galériás vetítőhelyiséget és légbefúvásos fűtési rendszert építettek ki, egészen a 90-es évekig voltak itt mozi vetítések. A rendszerváltást követő években csak időszakosan és rendszertelenül használták a művelődési házat: az iskolai farsang és a szokásos báloknak megrendezésére, illetve társadalmi ünnepek megtartására, lakodalmak lebonyolításra. Külön épületben, de közös udvarral itt működött az Ifjúsági Klub, később a KISZ-helyiség, ahol jelenleg ideiglenesen orvosi rendelőt rendeztek be, illetve itt tartja fogadóóráját havi rendszerességgel a védőnői valamint a családsegítő szolgálat. 1991-ben a konyha megépítésével a művelődési házat úgy alakították át, hogy alkalmas legyen étkeztetésre is, a korábbi olajozott hajópadló helyére hidegburkolat került, kialakították a vizesblokkot és korszerűsítették a fűtést. A legutóbbi átfogó felújítás során a színpadot a lehetőségekhez mérten megnagyobbították, a galéria megépítésével a belteret növelték, a művelődési ház új cseréptetőt, nyílászárókat kapott, udvarát térkövezték. Az emeleten kialakításra került egy két teremből álló könyvtárhelyiség, valamint itt kapott helyet a 2014 és 2018 között működő közművelődési és kulturális feladatokat ellátó Integrált Közösségi Szolgáltató Tér és az ehhez kapcsolódó számítógépes terem. Jelenleg a könyvtár a tatabányai József Attila Megyei Könyvtárhoz tartozik és ezzel párhuzamosan Digitális Jólét Pontként is üzemel, melynek célja a vidéki hátrányos helyzetű népesség felzárkóztatása a modern kor digitális világába.
A fentebb leírt fejlesztéseknek, korszerűsítéseknek köszönhetően egy, a mai elvárásoknak minden szempontból megfelelő, igényes közösségi tér jött létre, mely alkalmas kulturális, közösségi és magán rendezvények lebonyolítására, teljes befogadóképessége 200 fő körül mozog.

2.3. Szabadtéri színpad
A kulturális eseményeknek helyet adó szabadtéri színpad a Polgármesteri Hivatal illetve a Művelődési ház mögött kapott helyet. Kihasználva a terület adta kedvező lehetőségeket a római kőszínházak mintájára készült, 12 sor félkörívben elrendezett ülőhellyel. A laza homoktalajon elterülő nézőtér oldalirányú megtámasztását – ötletesen- egy boltíves pince hozzáépítésével oldották meg. A színpad 12m hosszú és 6m széles, a nézőtér kb. 500 fő befogadására alkalmas. A színpad 2001-ben teljes egészében adományokból, a falu lakosságának aktív részvételével készült, azóta pályázati pénzből vizesblokk is épült hozzá. Legutóbbi állapotjavításra idén nyáron szintén a közösségi tőke bevonásával került sor.

3. Falumúzeum – Tájház

Etén, a Gurgyal sarkán állt a Katona-Keszthelyi családok tulajdonában lévő vályogház. Az épület a múlt század ’80-as éveiben összedőlt, udvarát felverte a gyom. 2003-ban az önkormányzat tulajdonába került az ingatlan, amelyen először szabadtéri színpadot és nézőteret létesítettek. A pedagógusok kezdeményezésére az Etei Általános Iskolában 2002-ben helytörténeti kiállítást nyílt. Rengeteg eszköz összegyűlt, ezek méltó elhelyezésére épült 2005-2006-ban a falu tájháza a Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács támogatásával.
A tájházban egy szoba, egy konyha, egy kamra és külön légtérben egy bemutatóterem található. 2007-ben AVOP pályázati projekt során 16 db bemutató vitrinnel és világító berendezéssel bővült a tájház felszereltsége.
A berendezett tájház illetve falumúzeum 2010. május 2-án, a község születésnapján került átadásra. A múzeum hétköznap 8-16 óra között a látogatók rendelkezésére áll. A más időpontban érkező látogatók részére – telefonos egyeztetés után – felelős személy mutatja be a látnivalókat. A múzeum egyik részében a hagyományos helyi paraszti életmód kellékeit, hétköznapi használati tárgyait gyűjtötték össze. Míg a második blokkban a történeti értékkel bíró oklevelek, iratok, protokollumok és könyvek kerültek elhelyezésre restaurálva és szakszerűen. A múzeum harmadik részében elektronikai gyűjtemény tekinthető meg. Megtalálhatók itt például a község legrégebbi televíziói is. A múzeumban található továbbá a község két elhunyt díszpolgárának, dr. Szabó Kálmán lelkipásztornak, valamint Szíjj Elemér igazgató-tanítónak személyes tárgyai is. A tájház gyűjteményébe kerülnek a községről szóló szakdolgozatok is.

4. Templom

1645 és 1811 között az etei reformátusok háromszor építettek templomot, de ezek az épületek csak átlagosan 50 évet bírtak. A jelenlegi templom 1811-ben épült 6 hónap alatt, s azóta is funkcionál, természetesen a szükséges javítások elvégzésével. 1817-ben a templomot villámcsapás sújtotta, amely után némi bővítéssel (a cintériummal), és a toronysisak rézborításával nyerte el a templom ma is (újra) látható formáját, s egészen 1945-ig így is maradt.
A II. világháború idején a 1945. március 20. és 27. közötti komoly harcokban a templom igen súlyosan megrongálódott. Tetőszerkezete romokban hevert, a toronysisak, és a torony egy része is leomlott, a harangok megrepedtek, a templomi harmóniumot a karzatról ledobva tették használhatatlanná.
A gyülekezet tagjai még 1945 őszén megjavították a tetőszerkezetet, 1946-ban a rendelkezésre álló anyagokból ideiglenes palafedésű toronysisakot készítettek, s ugyanebben az esztendőben teljes külső-belső renoválást végeztek a gyülekezet tagjai. 1951-ben közadakozásból bevezették a templomba az elektromos áramot, majd 1960-ban újraöntették a harangokat. 1966-67-ben újra tatarozták a templomot, majd 1971-ben a tetőzet cserépfedését, palára cserélték.
1987-1995. között újabb komoly munkálatok folytak a templom körül. Kívül-belül tatarozták ismét a templomot igen kiváló minőségben. A gyülekezet új elektromos orgonát vásárolt, villamosították a harangozást, és új elektronikus óraszerkezetet építettek be. 2002-ben a templomfűtés is elkészült.
2004-ben az etei Egyházközség SAPARD pályázatot nyújtott be a toronysisak cseréjére – a II. világháború előtti állapot helyreállítására – illetve a közel 200 éves padok cseréjére, amely pályázaton 9,3 millió Ft-ot nyert. Mindeközben a Miniszterelnöki Hivataltól 2,5 millió Ft támogatást kapott, amelyből megvalósulhatott a templomtető héjazatcseréje is, ismét cserépfedésre. Az időközbeni közadakozásoknak, és a bölcs gazdálkodásnak köszönhetően a szükséges kiegészítő munkálatokat (festés, mázolás, fűtésrendszer átalakítása az új padokhoz, egyéb asztalos és kőműves munkák) is elvégezték, s 2005. október 8-ra a templom teljes felújítása megtörtént.
2010-ben vette kezdetét egy 12 regiszteres 2 manuálos és pedálos, mechanikus orgona építése, amely az eredeti tervek szerint 2011. szeptember 1-re készült volna el az akkor éppen 200 éves templomban. A hálaadó istentiszteletre azonban csak megszólalnia sikerült, mindösszesen 3 regiszterrel, de 2012. szeptember 7-én megtörtént műszaki átadása. A késés miatt további egy regiszterrel bővült 2013 tavaszán.
Anyakönyvek 1709-től vannak folyamatosan napjainkig. A parókia 1970-ben épült.

5. Emlékművek

5.1. Kopjafa az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére
A Millenniumi kopjafa mindjárt a falu elején található kiserdő út melletti tisztásán került felállításra az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére 2001-ben.

5.2. 1956-os emlékmű
Az 1956-os szabadságharc és forradalom emlékére állította az 1956-os Emlékbizottság támogatásával Ete község önkormányzata 2016-ban.

5.3. Első világháborús emlékmű és az Alapítási emlékkő
A Polgármesteri Hivatal és a Művelődési Ház előtti tér két oldalán található a két emlékmű, melyek korábban a két egymással szembenéző emlékpark közepén álltak. A templom felőli részen van az I. és II. világháború hősi halottjainak emléktáblája, míg a tér másik felében látható az Alapítási emlékkő, melyet a falu egykori malomkövéből készítettek a falu alapításának 350. évfordulójának tiszteletére 1998-ban.

6. Temető és Ravatalozó

A falu egyetlen temetője egy fasorral szegélyezett lankás lejtőn fekszik a szőlőhegy szomszédságában. A falu telepítése óta ide temetkeznek a helyiek. A temető sajátossága a korábban szokásos, sajátos, ősi gyökerekre visszavezethető „kalákás” temetkezési mód. A honfoglaláskori módszerrel, azaz családi sírokba temetkeztek az emberek, így a temető nem került felparcellázásra. Ennél a temetkezési módnál nincs sírásó, a sírokat a férfi hozzátartozók, barátok ássák, a koporsót is ők viszik a temetések alkalmával. A koszorúkat, virágokat a család nőtagjai viszik a sírokhoz. A régi sírkövek süttői vörös kőből készültek és egyszerű formájukból következtetni lehetett a sírban elhelyezettek számára. Manapság ez a szokás már eltűnőben van, terjednek a szokványos, nagyméretű, lefedett síremlékek.
A temető rendezésekor a közelmúltban összegyűjtötték a temetőben található gazdátlan, elhagyott sírköveket, melyek a temető szabad területén felállításra kerültek, mintegy utat képezve a sírkert felé.

7. Pincesor

Kisbér felől érkezve a főút felől is jól látható a 105 présházból álló pincesor, mely a környéken egyedülálló módon három dülőből álló, utcaszerű elrendezésben épült. A présházak a harmadik dűlő mindkét oldalán állnak, míg a másik kettőnek inkább egy-egy oldalát építették be. A legtöbb pinceház az 1920-as években épült, de találhatunk köztük az 1800-as évek végén épülőt éppúgy, mint olyat, amit a közelmúltban fejeztek be. Ete község az Ászár – Neszmélyi borvidékhez tartozik és híres száraz fehérboráról. A nagy filoxéria járványig elsősorban ezerjófajta szőlő termesztése volt itt jellemző, mikor is a járvány a kötött talajon elpusztította az ültetvényeket, ezért más falukörnyéki elsősorban homokos talajokat kerestek a szőlőtelepítésre (Ácsi út, Páskom, Rekettye). Később nemes szőlőfajtákkal újra betelepítették a temetői szőlőket, és a főként kordonos szőlők azóta is bőséggel teremnek. A jó minőségű borokat sok szőlősgazda értékesíti. Boraikat az évente megrendezésre kerülő helyi Borversenyen is bemutatják. Az etei emberek büszkék boraikra, a szőlőtermelésnek igazi hagyománya van a faluban. Ezt mutatja a szüreti felvonulás máig élő szokása is. Szeptember végén – október elején, attól függően, hogy mikor zajlik le a szüret a faluban, tradíció a szüreti felvonulás, amely az idők folyamán alig változott. Szombat délután szokták a fiatalok rendezni és a felvonulás után pedig bált tartanak. A felvonulást a dobos,/kikiáltó/ kisbíró kezdi kétkerekű laktikán, legtöbbször ez csacsifogat. Kidobolja és kihirdeti a szüreti mulattság időpontját. Őt követi a díszes hintón a falubíró a bírónéval (általában jegyespár), majd a pusztabíró és pusztabíróné (komolyabb kapcsolatban lévők). Lovas szekér, ökrös szekér magyar ruhás lányokkal, akik énekelnek. Ezután következik a pincér szekér, középen nagy boroshordó, amit a legények, lányok körül ülnek, és a kapott bort ebbe a hordóba öntik, és énekelnek. Következnek a „cigányok”, sátoros, ekhós szekérrel, sok kormos gyerekkel. A gyerekek aprópénzt kéregettek, s aki nem adott, bekormozták. A kocsi dülöngélt, egyik árokparttól a másikig. A „cigány család” a felismerhetetlenségig el volt változtatva. A szekerek között és mellett lovasok kísérik a felvonulókat hangos ostorpattogtatás közepette. A falubeliek borral, pogácsával és szőlővel várják a menetet, akik ott állnak meg, ahol megkínálják őket. A felvonulást a szüreti mulatság követi. Ez alkalommal szőlővesszővel és szőlőfürtökkel szépen feldíszítik a kultúrt. Régen az a szokás járta, hogy aki lopott a szőlőfürtökből és a csősz elfogta azzal azt duplán megfizetették.
A helyi szőlősgazdák fáradhatatlanul igyekeznek bekapcsolódni a borturizmus országos vérkeringésébe. Ezt mutatja az etei Borbaráti Kör létrejötte, valamint nagy reményre ad okot az immáron kétszer is megrendezésre kerülő májusi Etei Borünnep sikere, ahol a pincelátogatáson és borkostoláson kívül számos program és fellépő szórakoztatta a nagyérdeműt.

8. Sportélet: focipálya és Lovasudvar

A faluban aktív sportélet zajlik, az Ete SE néven működő focicsapat évtizedek óta a falu életének meghatározó szegmense. Ezt mutatja a falu határában található, kiváló minőségű sportpálya is. Egyre népszerűbbek továbbá a lovas sportok a településen. A 2014-ben létrejött etei Lovasudvar kültéri és beltéri lovaglási lehetőséget biztosít az érdeklődőknek, ezen kívül népszerű a fogathajtás is a településen, valamint évente Lovasnap kerül megrendezésre.

FORRÁSOK:

Internetes források:

Szakdolgozatok:

  • Rohonczi Anita: Ete öröm-bánat térképének bemutatása, 2004.
  • Horváth Ilona: Ete Község művelődéstörténete a kezdetektől napjainkig, 2008.
  • Kovács Katalin: Ete Község története megalapítástól napjainkig, 2006.
  • Szabó Mária Magdolna: Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér Ete, 2016.

Könyvek:

  • Ete 1648-1998. Tanulmányok és források a falu életrajzához. Szerk: Gyüszi László. Alfadat Press Kft., 1998
  • Szijj Elemér: „Hát az úgy vót…” Etei adomák Etei babonák. Vidám történetek és hiedelmek a XIX-XX. századból. Nagyigmánd: Multi Grafi Nyomda, 2002.