Templom
1645 és 1811 között az etei reformátusok háromszor építettek templomot, de ezek az épületek csak átlagosan 50 évet bírtak. A jelenlegi templom 1811-ben épült 6 hónap alatt, s azóta is funkcionál, természetesen a szükséges javítások elvégzésével. 1817-ben a templomot villámcsapás sújtotta, amely után némi bővítéssel (a cintériummal), és a toronysisak rézborításával nyerte el a templom ma is (újra) látható formáját, s egészen 1945-ig így is maradt.
A II. világháború idején a 1945. március 20. és 27. közötti komoly harcokban a templom igen súlyosan megrongálódott. Tetőszerkezete romokban hevert, a toronysisak, és a torony egy része is leomlott, a harangok megrepedtek, a templomi harmóniumot a karzatról ledobva tették használhatatlanná.
A gyülekezet tagjai még 1945 őszén megjavították a tetőszerkezetet, 1946-ban a rendelkezésre álló anyagokból ideiglenes palafedésű toronysisakot készítettek, s ugyanebben az esztendőben teljes külső-belső renoválást végeztek a gyülekezet tagjai. 1951-ben közadakozásból bevezették a templomba az elektromos áramot, majd 1960-ban újraöntették a harangokat. 1966-67-ben újra tatarozták a templomot, majd 1971-ben a tetőzet cserépfedését, palára cserélték.
1987-1995. között újabb komoly munkálatok folytak a templom körül. Kívül-belül tatarozták ismét a templomot igen kiváló minőségben. A gyülekezet új elektromos orgonát vásárolt, villamosították a harangozást, és új elektronikus óraszerkezetet építettek be. 2002-ben a templomfűtés is elkészült.
2004-ben az etei Egyházközség SAPARD pályázatot nyújtott be a toronysisak cseréjére – a II. világháború előtti állapot helyreállítására – illetve a közel 200 éves padok cseréjére, amely pályázaton 9,3 millió Ft-ot nyert. Mindeközben a Miniszterelnöki Hivataltól 2,5 millió Ft támogatást kapott, amelyből megvalósulhatott a templomtető héjazatcseréje is, ismét cserépfedésre. Az időközbeni közadakozásoknak, és a bölcs gazdálkodásnak köszönhetően a szükséges kiegészítő munkálatokat (festés, mázolás, fűtésrendszer átalakítása az új padokhoz, egyéb asztalos és kőműves munkák) is elvégezték, s 2005. október 8-ra a templom teljes felújítása megtörtént.
2010-ben vette kezdetét egy 12 regiszteres 2 manuálos és pedálos, mechanikus orgona építése, amely az eredeti tervek szerint 2011. szeptember 1-re készült volna el az akkor éppen 200 éves templomban. A hálaadó istentiszteletre azonban csak megszólalnia sikerült, mindösszesen 3 regiszterrel, de 2012. szeptember 7-én megtörtént műszaki átadása. A késés miatt további egy regiszterrel bővült 2013 tavaszán.
Anyakönyvek 1709-től vannak folyamatosan napjainkig. A parókia 1970-ben épült.
Temető és Ravatalozó
A falu egyetlen temetője egy fasorral szegélyezett lankás lejtőn fekszik a szőlőhegy szomszédságában. A falu telepítése óta ide temetkeznek a helyiek. A temető sajátossága a korábban szokásos, sajátos, ősi gyökerekre visszavezethető „kalákás” temetkezési mód. A honfoglaláskori módszerrel, azaz családi sírokba temetkeztek az emberek, így a temető nem került felparcellázásra. Ennél a temetkezési módnál nincs sírásó, a sírokat a férfi hozzátartozók, barátok ássák, a koporsót is ők viszik a temetések alkalmával. A koszorúkat, virágokat a család nőtagjai viszik a sírokhoz. A régi sírkövek süttői vörös kőből készültek és egyszerű formájukból következtetni lehetett a sírban elhelyezettek számára. Manapság ez a szokás már eltűnőben van, terjednek a szokványos, nagyméretű, lefedett síremlékek.
A temető rendezésekor a közelmúltban összegyűjtötték a temetőben található gazdátlan, elhagyott sírköveket, melyek a temető szabad területén felállításra kerültek, mintegy utat képezve a sírkert felé.
Az Etei Református Egyház honlapja ITT található!